Pár hónap kihagyás után folytatom a kis történetemet.
Szóval elérkezett a rettegett új,fájdalmasabb időszak.Szinte rettegtem a székletürítéstől,mert nagyon fájt.Olyan volt,mint ha tűket ürítettem volna.Máskor pedig 20 perces kínkeserves szülések után,mikor klasszikusan azt érzi az ember,hogy tojt olyan vastagot,mint egy jó karban lévő párizsi,olyankor csak rövid,vékony kis egérszar méretű anyag van a fajanszban.Éreztem ahogyan tapintgattam a végbelem külsejét ,hogy be van duzzadva,szinte rücskös.És persze nagyon fáj meg csíp.Egy pár alkalom után már sírni tudtam volna a fájdalomtól.Amikor tehetetlen vagy,mert a sok halogatástól vastag,kemény anyaggá áll össze benned a széklet,amit a “régi szép idők” alatt is komoly küzdelem volt kitojni.nem hogy most,amikor egy gyenge szellentés is maga a pokol.Nagy csapda ez,mert elodázod a valószínűtlen lehetetlenségig,mert retteged a kínzó fájdalmat,amit akár a legkisebb szellentés is kivált.Viszont ha tartogatod sokáig,akkor a gyomorgörcsök miatt kénytelen vagy egy tényleg hosszú és vastagot kiadni magadból valahogy a beszűkült,fájó ánuszrózsádon.És akkor már nincs lehetőséged finoman adagolni kifelé,mert a pokoli görcsös fájdalom nagyon sürget,kapkodásra van ítélve a szülés.A kapkodás viszont tényleg rettenetes fájdalmak tárháza.A fosás sem jobb,hiszen az is nyitja az ánuszrózsát és ebben az időszakban ami nyit, az nagyon fáj.Főleg,hogy a híg fos még marja is.Csak épp fokozottan és egyből,nem pedig a hosszú-hosszú fosások után,mit alapból.Még csípőset sem kell enni hozzá.Tehát nincs más hátra,mint segítséget kérni,lehetőleg urológus orvostól.Viszont ezt tényleg legutóljára hagyja az ember,mivel mindenki előtt ott a kép,hogy gumikesztyűben valaki felnyúl.Még akkor is félelmetes,amikor semmi bajod.Ilyen helyzetben meg aztán főleg!Tehát gondoltam kipróbálom először magamnak,mert elképzelhetetlennek tartom,hogy egy orvos vaskos ujait felnyomja nekem oda,ahonnan a legcsekélyebb szellentés is olyan érzés,mint amikor egy rúd párizsit tuszkolnának ki rajta.Szóval gumikesztyű,jól besíkosítva amennyire csak lehet,aztán előre hajoltam és próbáltam magamat “meg környékezni”.De már a bejárat érintése is fájt nagyon,nem hogy benyúlni!De aztán nagy levegő,beleképzeltem magam a dokis szituba,aztán engedtem a gondolataimat teljesen elkalandozni.És amikor már jól elkalandoztam,akkor egy hirtelen,de nagyon erőteljes mozdulattal: HOPP! a síkos,kesztyűs mutató ujjamat erőből felnyomtam magamnak.Nem kellett volna!Egyből fel is ordítottam,ilyen fájdalmat azelőtt sosem éreztem,mint akkor.levetettem magam a földre,forgolódtam,kínlódtam és zokogtam.Nem tudom meddig feküdhettem ott a földön,tutira sokkot kaptam.Addig feküdtem a földön,amíg el nem múlt annyira a nagy fájdalom,hogy fel tudjak öltözködni.Kín keservvel meg is tettem.Tudtam,hogy nem fogok tudni székletet üríteni így amíg segítséget nem kapok.Viszont azt s tudtam,hogy ez az élmény csak fokozni fogja majd az orvostól való félelmet.És sajnos sokkalte érzékenyebbé vált ánuszrózsám is.Most már egy icipici kis szellentés is komolyan vetekszik a “régi idők” nehéz szüléseinek a fájdalmával.Tehát aki hasonló dolgokon töri a fejét,annak innen üzenem,hogy NE TEGYE!!! mert csak rosszabbat tesz magának.
